8-9 éves lehettem, amikor találkoztam az angol nyelvvel, és nemcsak hallgattam, de részt is akartam venni beszélgetésben, még ha egy szót se tudtam.

Amerikában élő nagybátyám két diákját hozta el Magyarországra. Az amerikai fiúk széles mosolyára emlékszem, s hogy a nagybátyám tolmácsolt. Kézzel-lábbal kommunikáltunk és a mi vendégszerető családunk etette őket, ha éhesek voltak , ha nem.:)

Viccesnek találtam a fiatalokat, s persze ők is tudták, hogy lehet show-t csinálni szavak nélkül. Feltették a lábukat az asztalra s más vagány dolgokkal ámulatba ejtették a kis kamaszlányt. Gesztikuláltak, mutogattak és mindent bevetettek, hogy megértsük őket. Mindenre kíváncsiak voltak így a magyar nyelvre is. Tanítgattuk őket, mókás volt, ahogy a magyar szavakat ejtették. Poén kedvéért egyre nehezebb szavakat választottam , mint MEZŐGAZDASÁG, és nagy megelégedésemre küzdöttek a szavakkal. Visszatekintve a lényeg, hogy ha megvan a szándék létrejöhet beszélgetés semmi vagy minimális nyelvtudással. S ha van sikerélmény, az szárnyakat ad és észrevétlenül ragad ránk a tudás. Ha ott a fék, hogy én ezt sosem tudom megtanulni, az mindig visszatart és egyre elkeseredettebbek leszünk.

Nagy tanácstalanságomban a gimnázium utolsó éveiben megfogalmazódott bennem, hogy angolt szeretnék tanulni. Szlovákiában, Nyitrán a UKF magyar-angol tanárképző szakán végeztem, ösztöndíjasként egy fantasztikus félévet tölthettem Pécsett az akkori Janus Pannonius Tudományegyetemen. Tanulmányaimat nem éreztem teljesnek angol nyelvterületen töltött idő nélkül. Így jött Anglia, de szerencsém volt Ausztráliában és Amerikában is járni.

Ami az angol nyelvet illeti, már egyetemi évek alatt az anyanyelvi tanárok elhitették velem, hogy lehet verejték nélkül és jó hangulatban nyelvet tanulni.

De nem minden nyelv volt ilyen könnyű számomra. Szlovákiai magyarként a szlovák volt az első idegen nyelv számomra . Magyar tannyelvű óvodába és iskolákba jártam, kezdetben ugyanolyan lelkesen tanultam  a Komkom Kominár kedy si sa umyval-t, mint a Süss fel napot.

Sajnos, most már tudom a rossz tanítási módszerek inkább eltávolítottak ettől a nyelvtől, s állandóan úgy éreztem , hogy kell és muszáj tanulnom. Most már nagyon örülök , hogy a szlovák által a szláv nyelvekbe is betekinthettem. Utána jött az orosz, mint egy zsák terhet adta át az előző nemzedék az új generációnak a nyelvtanulás rossz megközelítését. Most már azt is tudom, hogy milyen kincs lehetett volna ha tényleg motiváltak lettünk volna és tanulunk egy nyelvet.

Üdítő volt az angol, amit már kicsit másképp tanítottak akkor is ha az igazi áttörés a magyar-angol szakon jött főleg az anyanyelvi tanárok részéről, hogy lehet könnyedén , játékosan tanulni. Ahhoz, hogy elkezdj beszélni elengedhetetlen egy bizonyos lazaság.

Végül spanyolul kezdtem el tanulni, önként és dalolva. Miközben egy nyelviskolában angolt tanítottam, lehetőségem volt kedvezményesen elkezdeni a tanulást. A spanyol intézetben anyanyelvi tanárok segítségével folytattam, ahol megint nagyon izgalmasnak találtam, hogy nemcsak egy nyelvet, hanem egy újabb kultúrát is megismerhetek.

Akkor mit kell csinálni az eredményes nyelvtanulásért? Motiváció, kedv, ráhangolódás, célkitűzés és hit abban, hogy el tudod sajátítani a nyelvet, hogy képes vagy érteni és használni. Természetesen lépések vannak, bizonyos fokozatokat lehet teljesíteni, majd tovább lépni. Mindehhez kitartás kell és elszántság az elénk gördülő nehézségek leküzdésére.

Ahogy sok minden mást egy nyelvet is lehet egy életen át tanulni, sok módszer van és mindenkinél valami más tud jól működni. Amit én tudok nyelvtanárként nyújtani az újrakezdőknek, hogy hogyan kerekedjenek felül önmagukon, és tegyék mindennapjaik részévé az angolt, hogy aztán önmaguk előtt is büszkék lehessenek, hogy tudják használni a nyelvet.

Jó tanulást és kellemes utazást kívánok a nyelvek világában!